Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

"Gondolatok Böjte Csabától" a karácsonyi bevásárlás előtt:		2009.12.19. 11:27
"Gondolatok Böjte Csabától" a karácsonyi bevásárlás előtt:   "Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk     az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák. Nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek.  Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt.  Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak.  Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt.  Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!" Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami.  A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, ­hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelő­l az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom.­.." ....te milyen ajándékkal készülsz a karácsonyra?

Böjte Csaba testvér ádventi imája		2009.12.19. 10:06
A gonosz szeretne lelkünkbe furakodni és elvenni tőlünk a reményt. Szeretné elhitetni velünk, hogy nincs jövő, hogy létünk elérte a korlátokat, a plafont, és most már innen a civilizációnk hullámcsúcsáról csak a mélybe zuhanhatunk. Hihetetlen komor színekkel, sok logikával dolgozik: Ember, az ami rád vár, csak vergődés és szenvedés! Látod a lepusztult, szemét hegyektől árnyékos kihaló világban mindent elrontottál, nincs tovább. Nemcsak mint ember, hanem mint nemzet is, és mint az emberiség is, végnapjaidat éled, éld ki hát magadat részeg tivornyádban. Félőrült, egymás torkának eső politikusok, diktátorok, beteges zombivadászok között, a puszta létükért küzdő porba süllyedt, rongyokba burkolt párák kóvályognak egyre gyakrabban a filmeken, a könyvekben, a holnaptól félő megriadt emberek tudatában, és lassan már az utcáinkon is. Ez várna ránk? Valóban feléltük volna a mát és a holnapot? Teremtő, gondviselő Istenünk jóságosan feltarisznyált, és mi léha gyermekei, mindent eltékozolva, már a tarisznya alján kotorászunk? Vajon a globális felmelegedés, az altalaji kincsek elpazarlása, a tornyosuló szeméthegyek világából nincs kiút? A szabad akarattal megajándékozott emberiség égbetörő repülése, minden hősies erőfeszítése, évezredes vágya a jobb és a szebb után, lihegő állati ösztöneink kiélésében, egy lerobbant lebujban fog véget érni? Minden szétesik egy nagy orgiában, hol öntudatlanul, önön magzatának elpusztítását ünnepli egy végtelen groteszk torban?   Vajon tényleg, e lét vergődő szenvedéséből az egyetlen megváltás, a világ teátrális pusztulása, egy hatalmas tűz, mely tőlünk emberektől fertőtleníti meg ezt a földet?   Adventben élünk! Az élet egy nagy csoda! Én hiszem Anyámmal az Egyházzal, hogy van jövő. Nem magamban és nem is a bűnre hajló emberben bízok, hanem a gondviselő Istenben, Jézus Krisztusban, ki azt mondotta: Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodom. Én ebben az értünk munkálkodó Istenben bízom! Hiszek a mennyei Atyában, ki a teremtés hajnalán azt mondta, hogy legyen és lett! Hiszek a Fiúban aki karácsony éjszakáján képes volt magára venni az emberi lét minden terhét, gondját és rámosolyogni édesanyjára, nevelő apjára, az egyszerű pásztorokra. Hiszek a Lélekben, ki marék porból született létünket megszenteli és vezeti. Hiszem, hogy a Szentháromság által megálmodott világunk minden bűnünk ellenére, az egymást váltogató adventek sóvárgó imájában előre halad, kibontakozik. Hiszem, hogy nem reménytelen a mai reggeli korán kelésem, a rorátéra hívó templom harang szavával feleselő kisgépem billentyűzetének kopogása. Tudom, hogy szerető Istenünk karjai roskadásig tele vannak ajándékokkal, melyet nekünk szán, és melyeket mi megálmodni sem tudunk, de alázatosan térdre rogyva kérhetünk. Igen, kérhetünk és elfogadhatjuk, mert Istennek gyermekei vagyunk...! Advent van, és én gyengeségeim, bűneim tudatában, nem magamban bízva, nem is a tusosokkal perelve, hanem Krisztusom akaratát alázattal teljesítve mondom, mormolom az imát, és benne az örök igéket Miatyánk....Jöjjön el a te országod.... Adveniat regnum tuum...!     Szeretettel, 2009 adventjén: Csaba testvér

A kivételes jegyespárral való találkozás Jeruzsálemben		2009.12.18. 13:00
A kivételes jegyespárral való találkozásom Jeruzsálemben     A helytartó küldöttjeként írom le és osztom meg veletek, amit mostanában láttam. Nagy tömeg zsúfolog itt, Jeruzsálem utcáin. Zarándokok jöttek el minden tartományból, voltak, akik szamárháton, mások gyalog, de mindannyian jellegzetes ruhájukat felöltve mentek, lábukon bőr zsinórral összekötött saruval. Utcaárusok, és katonák tűnnek fel a rengeteg idegen között, akik sietnek eleget tenni Augusztus császárunk által elrendelt népszámlásának. Bementem a heródesi templomba, ahol a pénzváltók és galambárusok kiáltásai közepette ünnepi, rituális szertartásokat tartottak, levágott bárányokat, menetelő papokat, levitákat láttam, ahogy az áldozatok vérével hintették meg az oltárt és sütötték a feláldozott állatok húsát. Kimentem ismét a tömegbe, és ahogy szemlélem az embereket, váratlanul egy párt veszek észre, akik különösképpen kitűnnek a többi ember közül: A várandós asszony szamárháton, mellette jegyesével. Meglepő módon az asszony szinte gyermeknek látszik a nála jelentősen idősebb férfi mellett. Különcök, kicsit mások, mint a többiek. Ez felkeltette érdeklődésemet, tehát gondoltam odamegyek hozzájuk, ürügyként megkérdezem mi járatban vannak egyáltalán itt, mert ahogy látom bizonytalanok, mintha nem találnák helyüket. Kis habozás után végül odamentem és kérdezősködni kezdtem:  -  Kik vagytok, honnan jöttetek, mi dolgotok van itt? Meglepődötten kissé talán idegesen s zavartan egy idegen kérdésére így válaszolt a férfi:  - József a nevem, Názáretből jöttem jegyesemmel, ki gyermekünkkel várandós, mi is a népszámlálás miatt igyekeztünk ide Jeruzsálembe a helytartó parancsára. -     És szálláshelyet hol találtál neked, s a gyermeketeket hordó jegyesednek? -     Számtalan helyen kopogtatunk szálláshelyért, de mind foglalt, sehol sem volt számunkra hely. -     De mégis, mikor a nap már nyugodni készül, hol pihentek meg éjszakára? -     Végül magunk találtunk egy kis istállóban helyet egy időre, Betlehemben. Ezen válaszon elcsodálkoztam és megdöbbentem, hogy senkinek nem esik meg a szíve, és befogadjon egy ilyen fiatal, bizonytalan párt, amellett, hogy az asszony gyermekét várja. Különben ilyen körülmények között Betlehem több mint 3 óra járásra van, József és felesége pedig már nagyon fáradtnak tűnnek. Kissé csalódottan ezután, de tovább kérdezősködtem: - Mikor világra jön gyermekük, milyen nevet adtok majd neki? - Az Ő neve Jézus lesz. Tovább tehát nem faggatództam e különös válaszok után, elköszöntem, szerencsét kívántam e rendkívüli párnak, s zavartan távoztam. Miközben a tömérdek ember között sétáltam, e különös találkozáson gondolkodtam, s egy olyan érzés fogott el, hogy talán ez a pár vagy inkább gyermekük megváltoztathatja a világot, a közömbös emberektől, akik ha egyáltalán kinyitják ajtójukat a kopogtató szegénynek, azonnal vissza is zárják. Azoktól is, akik idejönnek, s akik beképzelten s önkényesen végzik a rituális szertartásokat a templomokban, anélkül hogy tudnák mi is az értelme, annak, amit Isten tudtunkra adott.   Pinczinger Anita

Karácsonyi szeretethimnusz		2009.12.15. 10:36
Ugron Zolitól kaptam... *Karácsonyi szeretethimnusz* (Az 1Kor13 karácsonyi változata) Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az időszűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad.

Ha szeretnéd elfelejteni...		2009.11.17. 09:19
Ha szeretnéd elfelejteni egy kis ideig a gazdasági krízist, a tartozásaidat, a még be nem fizetett csekkeket, ha el akarod felejteni, mindazt, ami aggodalommal tölt el… Ha érezni akarod a szépséget és semmi másra nem gondolni, mint a világ és az élet jó dolgaira és csak azokkal foglalkozni, ha szeretnél egy kicsit az égben járni, és könnyedén érezni magad…akkor helyezd magad kényelembe, tedd fel a fejhallgatót, csukd be a szemed és hallgasd meg ezt az éneket:   Azam Ali: Ben Pode Santa María   http://www.youtube.com/watch?v=sPg9XGgic8o&feature=related   Ha el akarod felejteni egy kis ideig a gazdasági krízist úgy, hogy szélesre szeretnéd nyitni a lelkedet és a szellemedet… Ha magasra akarsz szállni és ott elhelyezni magad a halandóság és a halhatatlanság, a mulandóság ás az örökkévalóság, a tér és a végtelenség határvonalán, akkor menj vissza az időben és merülj el a középkor mélységeibe… helyezd magad kényelembe, tedd fel a fejhallgatót, csukd be a szemed és hallgasd meg a Templomos Lovagok énekét   Salve Regina http://www.youtube.com/watch?v=IoSuyUFiEYo&feature=related

LÉLEKPARKOLÓ	PJ	2009.07.15. 11:01
Mi lesz velük? (A ministráns kissrác válasza)     Egy csendes alföldi kisváros templomában tettem fel magamnak a kérdést. Akkor, amikor az ember úgy gondolná –utólag-, hogy talán az ilyen kérdés kísértés eredménye, hisz liturgikus cselekmény közben semmi keresnivalója nincs a „világmegváltó” gondolatoknak, szituációk, problémák, megoldásra váró gondok felvetésének… Tovább…

Egy példás élet		2009.05.17. 19:33
Szent Norbert (Hamarosan megkezdődik a jubileumi éve) Tovább…

LÉLEKPARKOLÓ		2009.04.24. 15:02
A CSENDRŐL Tovább…

LÉLEKPARKOLÓ (A bölcsesség útján)		2009.03.09. 14:46
Öregek Tovább…

LÉLEKPARKOLÓ (A bölcsesség útján)		2009.03.09. 14:43
Áldjad, én elkem az Urat! Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk